A Mikulás legendája
A legenda szerint Szent Miklós, a Római Birodalom keleti tartományaiban, a mai Törökország területén püspök volt, aki az éj leple alatt kis élelem csomagokat csempészett a szegények házikóiba nagy örömöt szerezve a családoknak. A mikulás legenda aztán elterjedt az egész világon és az idő sokat változtatott rajta.
A XIX. század végére többnyire testes férfiként ábrázolták, de voltak normál testalkatú és sovány Mikulások is. Ruházata jellemzően bunda volt, de előfordult még a piros, lila, kék, zöld öltözék is.
1885-ben Louis Prang nevű bostoni nyomdász az egyik karácsonyi képeslapján piros ruhában ábrázolta a mikulásunkat, mely széles körben igen népszerűvé vált.
1931-ben a Coca Cola Company szerette volna népszerűsíteni az italát az ünnepekre, ezért valami nagyot akart alkotni, ekkor fordultak Haddon Sundblom nevű festőhöz, aki az elterjedőben lévő ábrázolást felkarolva megalkotta a kedves, vidám, szeretnivaló öregurat. A művész 33 éven keresztül más és más élethelyzetbe ábrázolta a Coca Cola mikulását.
És, hát ugye, el is költözött. Most az Északi-sark közelébe lakik, a Finnország északi részén elterülő Lappföldig egyenesen előre, aztán egy kicsit balra.
De ne menjünk el a Krampusz mellet sem, nehogy egy óriási szenet kapjunk karácsony éjjelén. Ő is az ősi kelta és germán regék egyik mitikus figurája. Ő az a bőrökből és szénából készült ijesztő alak, aki a tél mellett és a nyár ellen harcolt, jeges szelet és havat hozott.
Mindenki télapója olyan amilyennek megálmodja, de egy biztos télapótól csak akkor kapunk ajándékot, ha egész évben jól viselkedtünk.